Budapesti Harisnyagyár

A 90 éves magyar harisnyagyártás tradícióit viselő Budapesti Harisnyagyár, amely 1951-től viseli mostani nevét, a Viktória Kötő- és Szövőgyár négy telephelyét egyesítette. Kezdetben csak vastag szálú férfi-, női és gyermekzoknit, valamint harisnyát gyártott.

1961-ben a vékony szálú nylonharisnyát készítő Óbudai Harisnyagyárat beolvasztották a Budapesti Harisnyagyárba, s így ez a gyártási ág egységes irányítás alá került. Az 1957-ben kezdődött egyenletes fejlődést a műszaki feltételek állandó javítása kísérte. A géppark nagymértékben korszerűsödött, 1960-ban dolgozni kezdtek az első finom harisnya-körkötőgépek. Először csak százezer pár harisnya került piacra, ez a mennyiség azonban tíz év alatt tízmillió párra növekedett.

Belföldön és külföldön egyaránt fokozódott az érdeklődés a Budapesti Harisnyagyár termékei iránt. Néhány év alatt több mint száz durva körgépből és mintegy kétszáz finom körgéppel gazdagodott a géppark. A kapacitások szinkronitása érdekében több kikészítő-, festődéi és formázóberendezést állítottak üzembe. A fejlesztésekkel párhuzamosan, illetve azok eredményeképp a termékek fajtáinak száma tovább bővült, olyannyira, hogy 1968-ban már több mint 280-féle cikket gyártottak. A belföldi kereslet kielégítésére a vállalat már a hatvanas évek második felében, illetve a hetvenes évek elején jelentős beruházásokat és gépesítést hajtott végre. Csupán néhány fontosabb állomást sorolunk fel: 1967-ben, illetve 1968-ban Dobozon termelni kezdtek a nyersmegmunkáló műhelyek, s Nagybátonyban készen álltak a varrodai, festődei, valamint adjusztáló berendezések. Azóta a dobozi jelentős konfekcionáló üzemmé, a nagybátonyi pedig európai viszonylatban is korszerű harisnyagyárrá fejlődött. Ebben az időszakban több mint 400 dolgozóval gyarapodott a létszám. A dobozi, illetve a nagybátonyi üzemek fejlesztésére 250 millió Ft-ot fordítottak.

Időközben a divat leleményes alkotói ismét kitaláltak valami újat, de ezzel a harisnyaaipar sem járt rosszul. A hatvanas évek második felében kitört a farmerviz, ám egy másik új módinak, a miniszoknyának szintén hatalmas tábora kerekedett.

A Mary Quant „találmányaként” számon tartott pici szoknyák minden koráb binál többet mutattak a lábból, olyannyira, hogy a hajdani harisnyatartók kapcsai kilátszottak volna, ha időközben meg nem születik a pantyhose, azaz a harisnyanadrág. Ez a praktikus ruhadarab új lendületet adott a harisnyagyártásnak, hiszen új, több anyagot követelt, ugyanakkor mind inkább felhívta a figyelmet a harisnya divatcikk jellegére.A hazai kereskedelem egyre nagyobb mennyiségben kezdte importálni a harisnyanadrágot, és ez intő jel volt a gyártók számára is. 1970-75 között hazánkban 2,1 millióról 12,7 millió darabra emelkedett a harisnyanadrág-termelés. A másik jelentős mennyiségi - ugyanakkor minőségi és választéki - felfutást az akril alapanyagú áruk csoportjánál érte el a vállalat, ezekből az értékesítés évről évre jelentős mértékben növekedett.

A Budapesti Harisnyagyárnak jelenleg a fővárosban három, vidéken pedig négy telephelye van: Gyulán, Dobozon, Nagy bátonyban és Szeghalmon. A vállalat mint egy 3700 dolgozót foglalkoztat. Központja jelenleg is Óbudán, a hazai textilipar patinás kerületében található. A központnak nemcsak a termelés irányításában, hanem magában a termelésben is fontos szerepe van. Az 1972 óta itt működő festő-, illetve kikészítő gyáregységben a harisnyafestésen kívül több kötött árut gyártó nagyvállalat és ipari szövetkezet kelméinek festése, ki készítése történik így tudják gazdaságosan kihasználni a kapacitást.

A Budapesti Harisnyagyár jelenleg több mint 200-féle terméket készít. Első pillantásra igen nagynak tűnik ez a szám, de ma már erősen differenciálódott a harisnya fogalma. A sícipőbe illő gyapjú férfizokni, a puha plüss bébi harisnyanadrág vagy az esti öltözékhez illő pókháló finomságú harisnyanadrág nemcsak külsőben, hanem előállítási technológiájában is jelentősen különbözik.

A vállalat gyártmányszerkezetének fejlődési irányzata: egyre több „finom”, korszerű technológiával gyártott termék. Időközben azonban — s ez a miniszoknya leáldozásának is betudható — kialakult a divatban és a világ textiliparában egy nosztalgiahullám, amely növelte a természetes anyagok, nedvszívó szálak arányát, és amely ruhatípushoz a rusztikus, vastag zoknik, például plüssök, frottírok viselését látta stílusosnak. Olyan hirtelen felülmúlta hamar elavult divatirányzatokét is, befolyásolták a modellek kínálatát, mint a csíkos térdzoknik vagy a hátul varrásos nylonharisnya, illetve harisnyanadrág.

Mindez azonban csupán színesítette a szintetikus alapanyagok felhasználásának megállíthatatlan folyamatát.

A legutóbbi időszak gyártmányfejlesztésének egyik eredménye az elasztomer fonalból készült, gumirugalmas, úgynevezett komfort női harisnyanadrág, amely csökkenti a láb fáradtságát. 1968-ban 20, 1972-ben 37, 1976-ban pedig már 40 tonna gumifonalat használtak fel évente a Budapesti Harisnyagyárban különféle zokni- és harisnyanadrág-féleségek gyártásához.

A Budapesti Harisnyagyár ma jelentős mennyiségben gyárt akril női, férfi- és gyermekzoknikat, harisnyákat, illetve harisnyanadrágokat. A legifjabb „vevők”, a csecsemők — bár az ő véleményüket csak közvetve ismerik a vállalat piackutatói —, az édesanyák szerint mindenesetre jól érzik magukat a kellemes plüss harisnyanadrágokban, ahogyan a felnőttek körében is kedveltek a plüss zoknifélék.

Az importfonalak helyettesítésére a vállalat egyre nagyobb mértékben használ fel hazai alapanyagot. Legnagyobb szállítója a Magyar Selyemipar Vállalat, a Magyar Viscosagyár, a Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár, a Hazai Fésűsfonó, valamint a Pamutfonóipari Vállalat.

A hazai igények mintegy 80 százalékát kielégíti a Budapesti Harisnyagyár, az import ma már inkább csak a választékot bővíti. A vállalat termelésének mintegy 16 százalékát exportálja, fele-fele arányban dollár és rubel elszámolású piacokra. A szocialista országok közül a Szovjetunió a legnagyobb vásárló, míg a nyugat-európai országok közül Svédország, Norvégia, Dánia, az NSZK, Franciaország, Hollandia és Ausztria kereskedőiből tevődik össze a vevőkör. A fejlődő közel-keleti és afrikai államok is érdeklődnek a Budapesti Harisnyagyár termékei iránt, ennek bizonyítékai a Líbiába, Kuvaitba és Etiópiába címzett szállítmányok. Az utóbbi időben bővült a vevőkör: érkeztek megrendelések Japánból, Kanadából és Svájcból is. Az exportot a HUNGAROTEX Külkereskedelmi Vállalaton keresztül bonyolítja le a Budapesti Harisnyagyár, de saját maga is hathatós marketingmunkát végez.