Bice-Bóca

Egyesületünk története 1987-ig nyúlik vissza. Ekkor még nem volt Bice-Bóca - ehhez három év kellett. Ebben az évben alakult a Nagycsaládosok Egyesülete Budapesten, melynek működési területe induláskor a három és többgyermekes családok patronálása volt, majd ez a vonal bővült ki, amikor Mórra került az egyesület.

1990 óta létezik hivatalosan is a Bice-Bóca, amely felvállalta a szociális alapellátások javítását, fogyatékos és mozgássérült gyermeket nevelő családok, idős emberek segítését is.

Közösségünk igazi családdá vált az évek során. Kezdetektől Helga (Tényi Sándorné) a vezetőnk, ő terelgeti a csapatot. Szombat a mi közös napunk, ekkor tartjuk klubfoglalkozásainkat Móron, a Szent Imre Közösségi Házban, amelyet a helyi kapucinus rend biztosít számunkra.

"Jól csak a szívével lát az ember..." Ez a mi mottónk. Úgy gondoljuk, a valódi kincsek a felszín alatt rejtőznek. Az igazi akadálymentesítésnek - ahogy Helga mondta egyszer - elsőként az emberek szívében és lelkében kellene kezdődnie. Vagyis a fizikai akadályok leküzdése vajmi kevésnek bizonyul, ha a lelkekben feltornyosuló gátak még ott lapulnak. Sajnos hiába a rámpa, ha nincs, aki feltolja rajta a tolókocsit.

Nálunk nincsenek határok, mindenki "bócás". Kölcsönösen elfogadjuk egymást, de a ledöntött falak ennél többet jelentenek. Nem csak egy segítő adhat valamit sérült társának, hanem fordítva is: tőlük is sokat lehet tanulni. Tisztaságuk, előítélet-mentességük, őszinteségük, szeretetük és kitartásuk példaértékű.