Balatonszárszói Református Egyházközség

A szárszói református gyülekezet életéről eddig a legkorábbi iratok 1734-ből valók.

A Patai János által összeállított Dunamelléki Egyházkerület gyülekezeteinek névsorában szerepel Johannes Őri, mint Szárszó lelkipásztora. Az 1735. évi dunamelléki református egyházkerületi gyűlés - melyet Szigetszentmiklóson tartottak - jegyzőkönyvében olvasható: „Szárszói ekklésiába Cene Péter földesúri hatalom mellett erőszakkal furakodott be. A prédikátorok sorából töröltetik."

Az 1738. évi solti gyűlés jegyzőkönyve Beládi Istvánt említi szárszói prédikátorként. A török kiűzése után Kolonics Lipót birodalmi kancellár 1701-ben olyan tartalmú levelet küldött a vármegyéhez, melyben a protestánsok kiűzésére buzdított.

E folyamatnak gátat vetett az 1703-ban kiteljesedett Rákóczi-szabadságharc, azonban annak szomorú végét követően, 1740 körül újult erővel támadt fel a református gyülekezetek üldözése.

Ebben az időben űzték el a református lelkipásztorokat és szüntették meg a szabad vallásgyakorlatot Szárszón, Telekiben, Csepelyen, Szóládon, Turban, Látrányban és még számos más településen.

A szárszói gyülekezet lelkipásztorát Hunyadi Antal tiszttartója űzte ki a faluból 1746. április 26-án a szóládi lelkésszel együtt.

II. József türelmi rendelete után a református gyülekezetek sorra fordultak a bécsi kancelláriához templomépítésért.

1784-ben a szárszóiak és az őszödiek közösen adtak be kérelmet a szabad vallásgyakorlás érdekében. A kérelemben közös lelkészt kértek, aki Őszödön lakna, a tanító pedig Szárszón. A két gyülekezet a terheket közösen viselné és élvezné a jogokat, mert filialé egyik sem akarna lenni.

Őszödön 1788-ban, Szárszón 1791-ben épült új templom, bár Szárszó Őszöd leányegyháza lett, melyből nagyon sok probléma és súrlódás adódott.

A szárszói református gyülekezet életéről 1833-tól kezdődő protokoliumból értesülhetünk.

A gyülekezet 1839-ben elhatározta, hogy új templomot épít. Az elhatározást tettek követték és 1840-1843 között megépült a templom.

A templom ünnepélyes felszentelése 1843. december 3.-án ádvent első vasárnapján volt. E templom - természetesen felújítva és korszerűsítve - a mai napig hirdeti Isten dicsőségét.

A templom főhomlokzatán - az 1943. évi Szárszói Konferencia emlékére - 1983. szeptember 2-án a Magyarországi Református Egyház Zsinata emléktáblát helyezett el.