Váci Könyvkötészet - Vác

A 20. század közepén, ha valaki végigsétált Vác egyik forgalmas utcáján, a Géza király úton, egy szerény feliratú üzlet mellett haladt el: Váci Könyvkötészet. Nem harsány reklám hirdette, hanem a környékbeliek tudták, mi rejlik az ajtó mögött. Aki belépett, egy olyan mesterséggel találkozott, amely akkor már ritkulóban volt, mégis nélkülözhetetlen maradt.

A Váci Könyvkötészet nem nyomda volt, hanem klasszikus kézműves műhely. Ide kerültek a szétesett tankönyvek, a megkopott imakönyvek, az iskolai naplók, tanácsi jegyzőkönyvek, folyóiratok és családi bibliák. A könyvkötő feladata nem az alkotás látványos része volt, hanem az, hogy a könyv túlélje a használatot.

A műhelyben állandó volt a papír, a ragasztó és a bőr illata. A munkapadon cérnák, tűk, prések és vágókések sorakoztak. A könyvek íveit kézzel fűzték, a gerinceket formálták, a borítókat vászonból vagy félbőrből készítették. A díszítés visszafogott maradt; itt a tartósság volt az elsődleges szempont. A Váci Könyvkötészet kötései ezért ma is felismerhetők: egyszerűek, de megbízhatóak.

A műhely igazi fénykorát a második világháború utáni évtizedekben élte. Az iskolák, könyvtárak és hivatalok folyamatosan hozták az anyagot. Sok kötet belső tábláján ma is ott a halvány bélyegző vagy címke: „Váci Könyvkötészet – Vác”. Ezek a jelek ma már helytörténeti dokumentumok.

Az 1970–80-as évektől azonban megváltozott a világ. A tömeggyártott könyvek, a spirálozás és az olcsó ragasztott kötések kiszorították a kézi könyvkötést. A Váci Könyvkötészet munkája egyre kevesebb lett, végül a műhely bezárt. A Géza király úti helyiség új funkciót kapott, a prések elnémultak.

Mégis, a Váci Könyvkötészet nem tűnt el. Tovább él azokban a könyvekben, amelyek ma is egyben vannak, lapozhatók, használhatók — sokszor évtizedek óta. És tovább él Vác emlékezetében, mint annak az időnek a tanúja, amikor egy könyvet nem eldobásra, hanem megőrzésre készítettek.